Ha vitéz nagybányai Horthy Miklós, és a magyar nemzet (mondom a NEMZET és nem néhány magyar) valóban annyira antiszemita, önként és kéjjel zsidógyilkolászó lett volna, mint amilyennek ma a zsidók állítják - és a hatvan éves kommunista agymosásnak köszönhetően már egyre többen valóban hiszik is -, akkor ma Magyarországon nem lennének se zsidók, se cigányok.
Horthy Miklósnak ma minden településen szobra állna a róla elnevezett főtéren, képe kint lenne minden tanteremben. A Horthyra és ránk zúdított vádak a hálátlanság, a hazug rosszindulat, a tudatlanság non plus ultrái!

  Könnyű utólag a karosszékben sörözve okosnak lenni! Mit kellett volna tennie? Ellenállni Hitlernek? Akkor Lengyelország sorsára jutottunk volna. Német Főkormányzóság lettünk volna Veesenmayerrel a nyakunkon. Jött volna Eichmann már 1941-ben(!!!) SS-estől, Gestapostól, Einsatzgruppestől, Zyklon B-stől, és épített volna minden megyében egy Auschwitzot.

  Így 1944. március 19.-ig, - a német megszállásig - Magyarországról (a német befolyású országokból egyedüliként(!!!) nem deportáltak zsidókat. Eichmannt éppen azért küldte ide Hitler, hogy felszámolja Horthy szabotációját.

  1944. október 15.-ig, - a nyilaspuccsig - pedig Budapestről nem történt deportálás. Horthy kisebbik fiát - Miklóst -, az akkor már egyedüliként élő gyerekét a Gestapo elrabolta és Mauthausenbe vitte. Vele zsarolták Horthyt a lemondásáért.

  Tény: Minden magyarországi, illetve innen származó zsidó és cigány Horthy Miklósnak köszönheti az életét.
De a tisztesség nem kifizetődő, és a hálából sem lehet profitálni!

  Ti ROM memóriával rendelkeztek, akiknek az agyukba táplált hazug információk véglegesen tárolódtak, azok számtalanszor előhívhatóak, de megváltoztatásukra, kijavításukra nincs lehetőség.

  A jog fogalmában kéne megegyezni. Elvileg a jó és a méltányos művészete. Akkor pedig a jó és a méltányos fogalmát kéne tisztáznunk. Mert az sokféle lehet.
Közmegállapodásokon, és/vagy erő alapján diktált, hiten alapuló normák, szabályok vannak, amelyek koronként, népenként, hagyományonként, szokásonként eltérőek.
Mindig az erősebb mondja meg, hogy mi az "jó" és a "méltányos". Így lehet "igazságos és "szükségszerű" akár emberek tízezreinek elevenen történő megsütése - lásd: Drezda -, törvények utólagos felülbírálása -, és hirtelenjében hozott, addig nem létező törvények alapján emberek legyilkolása - Nürnberg.
Az igazság tehát nem egyéb, mint puszta erő. Az akaratunk másokra történő rákényszerítésének képessége. Ha az amerikai polgárháborúban a Dél győz, ma a rabszolgaság elfogadott, a rasszizmus pedig kötelező lenne. Az igazságot a háborúk kimenetele határozza meg.

Tehát képzelt erkölcsi fölényed, csak a hídon az elefánttal együtt átdübörgő egér önhittsége.